szent útravaló (lat. viaticum): haldokló utolsó szentáldozása. - A haldoklót az Egyh. a →betegek kenete kiszolgáltatásakor lehetőleg meg is gyóntatja és áldoztatja. Az Atyához való átmenetel pillanatában a Krisztus testével és vérével való egyesülésnek egész különös jelentése és fontossága van. Az örök élet magva és erő a föltámadásra, mert az Úr mondja: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és Én föl fogom támasztani őt az utolsó napon” (Jn 6,54). Az Euch. mint Krisztus halálának és föltámadásának a szentsége most a halálból az életre, az ebből a világból az Atyához való átmenetel szentsége. - Miként a keresztség, a bérmálás és az Euch., a „keresztény beavatás szentségei” egységet alkotnak, elmondható, hogy a bűnbánat, a szt kenet és az Euch. mint útravaló a ker. élet végén azok a szentségek, melyek előkészítik a hazatérést, azaz „a zarándokságot befejező szentségek”. - Az egymás iránti felelősség és a felebaráti szeretet kötelez rá, hogy gondoskodjunk a halálra készülők ~járól. Különösen fontos feladat ez a kórházak lelkipásztori ellátásánál. →betegellátás **

KEK 1524-25.